|
‹‹‹ Előző hír Következő hír ››› Napló 2013. október 02.
Immár a déli féltekéről folytatom a tudósítást. Mint korábban írtam, az Egyenlítőn való átkelés minden tengerész életében komoly mérföldkő. Egymás között „pollywog”-nak nevezik azokat, kik még nem keltek át ezen a képzeletbeli vonalon, ami szabad fordításban talán puhányt jelenthet.
Ami az áldozatokat illeti, a fürdőn túlmenően egy üveg Old Pulteney whiskey-t is áldozatul mutattunk be Neptunnak, már ami megmaradt az üvegben, miután mindenki kapott egy kortyot belőle. Fájó szívvel néztük, ahogy a maradék a tengerbe folyik, majd utána az üveg is Neptuné lesz. Sajnos nekem itt nem értek véget az áldozatok, mert vasárnap délután egy vitorla csere során egy elszabadult sott kötél úgy fejen vágott, hogy csak a rajtam lévő napszemüvegnek köszönhetem, hogy megmaradt a bal szemem. Így szerencsére csak népi zúzódással áldoztam Neptunnak, és most úgy nézek ki, mint aki egy ír kocsmában járt előző este …. Az utóbbi napokban egyébként elég eseménytelenül ugyanazon a csapáson, kitartó kereskedelmi dél-keleti széllel hajózunk élesen úti célunk felé. Le is írom, hogy hogy néz ki egy átlagos nap a hajón. Kezdjük mondjuk reggel. 6:30 előtt néhány perccel ébresztő, mert 6:30-tól van reggeli. Ez jellemzően mindig ugyanaz: műzli és vajas kenyér, hozzá dzsem, méz vagy nutella (az ausztrálok ehetetlen Vegamite nevűsűrítménye is az asztalon van, de mint írtam, ehetetlen). Csak nagy ritkán, értsd 10 naponta, vagy tojás és sonka. A műszak 13:00-ig tart. Ez idő alatt mindenki munkában van és vagy kormányoz, vagy vitorlát állít, vagy vitorlát cserél, vagy LOG-ot ír (ide írjuk be óránként a hajó helyzetét és állapotát). Ha egyiket sem, akkor pedig ücsörög a fedélzeten és az időjárás függvényében vagy minél kisebbre összehúzódva próbálja átvészelni a rossz időt, vagy elterülve élvezi a napos vagy éppen csillagos égboltot. Unalmas-e? Esetenként talán igen. Szóval a műszak 13:00-ig tart, ebből az időből én 2-3 órát szoktam kormányozni, mert nem sokan tudnak/akarnak. 12:30-tól az váltás műszak eszik, mert időközben elkészül az ebéd, de jellemzően össze szokott csúszni a műszakban lévők ebédével, szóval nagyjából együtt fogyasztjuk az ebédet, általában a fedélzeten. 13:00-kor van egy rövid eligazítás a verseny helyzetéről és egyéb közérdekű dolgokról, majd megtörténik a váltás. A pihenőidőben, 19:00-ig ki-ki a saját dolgát intézi, mos. mosakszik, levelet ír, vagy éppen pihen, alszik. 18:30-kor általános ébresztő, mert vacsora van az új műszaknak, és 18:55-re mindenkinek a fedélzeten kell lenni. Szokásos műszakváltás után jön a szokásos műszak: kormányzás, vitorla állítás, vitorla csere és közben ücsörgés, gondolkodás, beszélgetés. Ez a műszak 23:00-ig tart. Ekkor van egy 4 órás pihenő, amiből legjobb esetben 3-at lehet aludni, mert legalább 30 perc mire ágyba kerül az ember és elalszik és hajnali 02:30-kor ébresztő. Nem kellemes, de lassan megszokja az ember. 02:55-re mindenki a fedélzeten és 03:00 – 07:00-ig van az éjszakai műszak vége. Talán ez a legszebb a csillagos égből a napfelkeltébe való átmenettel. Sok-sok idő van gondolkodni az élet nagy kérdéseiről.
A kedd új szelet hozott, a déli szél dél-keltiessé váltott, ami azt jelentette, hogy felhúzhattuk a kettes számú (közeles) spinakkert. Ez sokkal több odafigyelést igényel a kormányostól, plusz további 2 ember felügyeli a vitorla állítását folyamatosan, viszont sokkal jobban és stabilabban haladunk vele. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyunk hátrányban a többi hajóval szemben (az éles szélben hiányzó belső orrvitorlára gondolok). Napközben megint egy nagy létszámú delfin csapat szórakoztatott bennünket órákon át. Együtt úsznak a hajóval és a hajó orránál (hogy miért elsősorban ott, nem tudom) ki-ki ugranak. Mint a filmekben. Az ember alig tud betelni a látványukkal, akárhányszor is látja őket. Hihetetlen gyorsak, elegánsak, könnyedek. Lenyűgözőek. Ez nem egy tengeri akvárium …. Néha éjszaka is mellénk szegődnek, de ezt csak onnan tudni. hogy hallani a szuszogásukat, ahogy levegőt vesznek a felszínen a hajó mellett. Ugyancsak napok óta követ bennünket a pár tengeri madár. Angol nevük gannet, sajnos nem tudom magyarul, örülnék, ha segítene valaki a fordítással. A hátuk fehér, alulról pedig barna színűek. Vitorláznak melletünk, majd gyorsan lecsapnak, ha zsákmányt találnak. Őket is órákon keresztül lehet nézni. Vajon mi vezeti őket több száz mérföldre a szárazföldtől az Atlanti óceán közepére? Időközben azért lassan elérjük a Brazil szigeteket és a Brazil partok magasságában hajózunk. Lassan elhagyjuk Recife-t, ami a korábbi Brazil megálló lett volna, mielőtt módosították Rióra. Most Salvador magasságában vagyunk, és már kevesebb, mint 900 mérföld választ el bennünket Riótól. Ez elméletileg kb. 4 nap út ilyen sebességgel, következetesen 10-11 csomó fölött haladunk. Viszont az időjárás kicsit kiszámíthatatlannak ígérkezik a következő napokban. Megpróbálunk a Brazil partokhoz közelebb hajózni, hogy kihasználjuk a déli áramlást, de egy alacsony nyomású légköri képződmény még beleszólhat a tervünkbe. Őszintén szólva, már mindenki alig várja, hogy megérkezzünk. Nem csak a hiányzó földi jók miatt (úgy mint zuhany, ágy, kóla, mojito, stb.), de azért is, mert kritikusan kevés időnk marad Rióban személyes időre, városnézésre. Minél korábban érkezünk, annál több időnk marad körül nézni. A verseny szervezői is érezték, hogy – különösen a hátul lemaradt hajók miatt, akik későn szabadultak a Doldrums fogságából – kifutunk az eredetileg tervezett időből, ezért 1 nappal kitolták a következő verseny indulását. A legutóbbi tervek szerint október 12.-én indulunk Fokvárosba. Szerdán egész nap szakács voltam. Mivel lassan fogy a kaja, ezért sikerült egy kis magyar kaját is becsempésznem az étrendbe. Áthágva az eredeti menüt, paprikás krumplit kapott a csapat vacsorára. Mindenki megnyalta a 10 ujját! Kenyérdagasztásban és sütésben lassan profik leszünk. Remélem legközelebb már Rióból tudósíthatok!
|
Nagyutazás
Bacsó Tibor és Ádám a föld körül – szelek szárnyán
  |
A szertartást jellemzően a hajó kapitánya vezeti, és olyan gusztustalanságok fejre és más testrészre szórását jelenti, mint különböző (pl. bab) konzervek, korábbi ételmaradékok, akár romlott leves stb. Persze mindezt le lehet mosni tengervízzel, de mégiscsak undorító. Ez Neptun király büntetése az eddigi gyarló életünkért, és a hajó kapitánya képviseli Neptunt. Nos ez a mi esetünkben kicsit másként zajlott, ugyanis a mi skipperünk is pollywog volt, egészen ez idáig. Gondolom ez is az oka, hogy a felavatás „csak” egy vödör – a vártnál hűvösebb – tengervíz fejre borítása volt. Persze ő kapta az első vödörrel, de utána mindenkire Ő borította a többit. Volt aki repetázott is. A kiváló időben ez nem volt túl nagy áldozat a tenger istenének, és utána csoportképpel tettük emlékezetessé az eseményt.
Pl. mivel több napja egy csapáson, erősen dőlve haladunk. Rájöttünk, hogy nem tudjuk, az egyébként szivárgó, vízkészítőt használni. Ugyanis a vízkivételi pontja a hajónak azon oldalán van, amelyik, erősen megdőlt állapotban, levegőt szív be a hajó alatt elhaladó habokból. Sajnos, ha másik csapáson haladnánk, akkor ugyanez a probléma lenne a generátor és a WC-k vízellátásával. A megoldás nyilvánvaló, egy átváltó szeleppel kellene tudni kiválasztani melyik oldalról legyen a tengervíz felvételi pont, de valami oknál fogva nem így tervezték a hajót. Mintha nem számítottak volna arra, hogy egy vitorlás hajó dőlni fog??? Ilyenkor jön a mindenféle kerülő megoldás. Most pl. az, hogy lekötöttük a WC kézmosók vízellátását és innen kap tengervizet a vízkészítő. Mindent nem lehet egyszerre ….Sajnos a szivárgás csak erősödik, így egyre csökken a kapacitása. Csak Rióig bírja ki!
